Bittva
Általános adatok
- Hossz: 45,4 km
- Vízgyűjtő terület: 290 km2 (VITUKI adat); 147,6 km2 (VGT adat)
- Eredet magassága: 380 m
- Torkolat magassága: 121 m
- Összes esés: 259 m
- Átlagos esés: 5,7 ezrelék
- Vízhozamadatok (Nyárád, 1961, VITUKI):
LKQ: 0,005 m3/s; KQ95%: 0,03 m3/s; KÖQ: 0,35 m3/s; NQ50%: 12,0 m3/s; NQ2%: 42,0 m3/s
- Vízhozamadatok (2000-es évek közepe, VGT):
Ganna, KÖQ: 0,13 m3/s; Pápasalamon, Podári-tározó felett, KÖQ: 0,180 m3/s;
Mihályháza, KKQ: 0,005; KÖQ: 0,196;
torkolat: KKQ: 0,006 m3/s; KÖQ: 0,24 m3/s;
A Bittva a Marcal egyik legjelentősebb mellékvize, hosszát és vízgyűjtőjének nagyságát tekintve
a Torna, Gerence és a Sokorói-Bakony-ér után a negyedik helyen áll. A Bakony nyugati részén, Németbánya felett ered,
és Békás határában folyik a Marcalba. Felső és középső, hegy-és dombvidéki szakaszán szép, természetes állapotú
a patak, útja során több víztározót, horgásztavat táplál.
Történeti adatok
A patak neve valószínűleg szláv eredetű, bár jelentését még nem sikerült tisztázni. A szlovák és a cseh nyelvben
a bitva szó csatá-t jelent, bár valószínűleg ez csak véletlen egybeesés.
A régi térképeken, leírásokban, és a mai (hivatalos) szóhasználatban egyaránt előfordul a Bitva és a
Bittva névalak is. Ezen a honlapon a térképeken leggyakrabban használt Bittva névváltozatot használjuk.
Vályi András 1796-os kiadású Magyar Országnak leírása című művének 1. kötetében a következőt olvashatjuk:
"BITVA. Folyó víz Veszprém Vármegyében: erdőkböl származik sebes folyásával, nem bő, és nem is mély, de
szüntelen való folyása által megérdemli a fel jegyzést; Igen jó ízü rákok vagynak benne, napnyugot felé
Mihályháza falu alatt Marczal patakával egyesül."
A felső folyásánál erdős, lentebb ligetes tájak szegélyezte kanyargós, gyors folyású Bittva mentén Bakonyjákótól
kezdve malmok sora épült. Mihályháza és Békás között ért ki a Marcal lapályára, mellyel a mocsárvilágban szétterülve
egyesült.
Az első emberi beavatkozásokról nincs pontos adat. Az 1810-1860-as évek között készült térképeket tanulmányozva az valószínűsíthető, hogy egyes szakaszain -
Kuptól lefelé - már történt mederrendezés, ez feltehetően összefüggött a malomárkok megásásával is. Azonban
ezen alsó szakasz szabályozása sem volt folytonos, mert Nyárád és Mihályháza között a térképeken továbbra is természetesnek
tűnik a meder.
Az alsó és a torkolati szakasz feltehetően a Marcal szabályozása idején lett kialakítva. A Veszprém megyei mellékcsatorna
a Bittvába csatlakozott bele a 0+725 km környékén (és itt is ért véget). Ugyanakkor Kis-Bittva néven egy további
mellékcsatorna vezetett a Marcallal párhuzamosan nagyjából Alsógörzsöny határáig.
A Marcal-völgy meliorációs munkái idején (1982-85 között) ismét mélyítették és szélesítették a medret az 4+393 - 10+590 km szelvények
között, jellemzően padkás kiképzéssel, és egyenes vonalvezetéssel.
Jelenkor, vízrajz, leírás
A Bittva a Nyugati-Bakonyban, alacsony középhegységi tájon, Németbánya felett, a Bodza-hegy északi lejtőjét felszabdaló erdős völgyek, vízmosások (Tustán-árok)
mélyén kezdi meg útját. A vidéket itt összefüggő erdők fedik. Legmagasabb pontja a 491 m-re emelkedő Hajszabarna.
Az eredet tengerszint feletti magassága 380 m körül van. Itt található egy megjelölt kis csekély vizű rétegforrás
Bittva-forrás néven, melyhez a közeli országút melletti autóspihenőből és a pisztrángos tavak felől is vezet fel turistajelzés
(sárga, illetve piros kör). Az viszont még nincs bizonyítva, valóban ez a forrás lenne-e a Bittva eredete. A környéken
több kisebb forrás, ér vize fut össze, melyek nem karsztos eredetűek, hanem a mészkövet, dolomitot fedő vastag kavicsrétegből
táplálkoznak. Hozamuk így szerény, nagy részül időszakos, viszont a bányavízkiemelés nem érintette őket, ezért
a Bittva többé-kevésbé állandó vízfolyás maradhatott a bauxitbányászat fénykorában is.
Nem messze innen a patak egy erdők között megbúvó, (fentebb említett) duzzasztással létrehozott hangulatos pisztrángos tavat táplál, és hamarosan
Németbányára, az első faluba érkezik.
Ez a szakasz, Németbánya-Bakonyjákó-Ganna-Döbrönte falvakon keresztül, nagyjából Kup határáig a Bittva legváltozatosabb,
természetes állapotban megmaradt szakasza. Szinte végig galériaerdő, vagy fás zóna kíséri, a meder kanyargós, a
part fákkal, bokrokkal benőtt. A völgyben többnyire rétek, legelők vagy erdők díszlenek. Néhány kisebb,
oldaltározós dísztó is létesült a patak mentén, feltehető, hogy részben ezek okozzák a néha jelentkező vízhiányt.
Útja során fokozatosan alacsonyodnak a dombok, szelídül a táj, Ganna alatt már
megjelennek a szántóföldek nagyobb táblái is a völgy mentén, de Kuptól délre még egy kiterjedtebb erdőséget is találunk.
A patak jellege Pápasalamontól változik meg némileg, innentől vonalvezetését tekintve egyenesített a meder, minden bizonnyal
egy korai szabályozás nyomait őrzi,
azonban a víz és a növényzet láthatóan visszaformálták a partokat, így továbbra is a természetes, jellegzetesen fás-galériaerdős
kép a jellemző.
A szembetűnőbb változás minden szempontból a Pápasalamon és Nyárád között, nagyjából a 10-11 km szelvényeknél
elterülő völgyzárógátas Podári-tározó (halastó) után látható. A tározónak meghatározó szerepe van az alsó szakasz
vízhozamának alakításában, a vízjárás szeszélyessé válik, a zsilip nyitásától függően. Tapasztalataim szerint
még (elvileg) közepes vízállásos időszakokban is a patak alsó szakaszán kifejezetten kisvizes jelleg az általános.
Aszályos időkben pedig a Bittva felső szakaszának vízkészlete a Podári-tározó és a felső folyás mentén létesített halastavak
utánpótlására fordítódik, így előfordul, hogy az alsó szakaszra már nem jut víz.
A tározó alatt a meder jellemzően hosszú szakaszokon egyenes vonalú, padkás szelvényű, szélesített (17-20 m),
és mély meder, melyet a meliorációs munkák során a talajcsövek befogadójaként alakítottak ki. Ezzel szemben a kisvízi
meder - víztükör - viszonylag keskeny, csak pár m (maxium 5 m) széles, esése még viszonylag nagy, mely csak a torkolati
szakaszon mérséklődik kissé. A meder és a partélek végig füvesek, kaszáltak, mellékén többnyire szántók, elvétve
rétek találhatók, fák nem jellemzőek. A vízfelület - feltehetően a viszonylag gyors folyás miatt - általában nincs benőve,
egy-két helyen viszont megjelenik a nád. A mederben idáig sodródnak a magasabb térszínekről származó kavicsok,
a lerakott kavics és a lecsökkentett vízhozam miatt több helyen tapasztalható, hogy a patak az egyenes, padkás szelvényen
belül egy "kvázi-meanderező" kisvízi medret alakított ki magának.
A Bittva jellegzetesen heves és szeszélyes vízjárású patak, a jelek szerint vízkészletében a szomszédos bakonyaljai
patakokhoz képest (Hajagos, Kis-Séd) kisebb a karsztos víztartókból származó hányad szerepe, forrásai nagyrészt
rétegvizekből fakadnak. A tározók vízvisszatartásaikkal csak még szélsőségesebbé teszik a vízjárást, nem egyszer
teljes vízhiányt okozva egyes szakaszokon.
Mindezek mellett a Bittva a Marcal mellékpatakjai közül halban az egyik leggazdagabb, legalábbis ami a fajok
számát illeti; Harka Ákos és Szepesi Zsolt 2008-2010-ben végzett halfaunisztikai kutatása során 23 halfajt
azonosítottak a patakban.
Főbb mellékvizei:
Köves-patak:
A Bittva felső szakaszának mellékága, Farkasgyepütől délre ered a Vadász-kútnál. Hossza közelítőleg 10 km.
Régen néhány malom is működött rajta. Végig erdős völgyben, a Bakony nyugati nyúlványai között halad, több forrást (Ödön-kút, a szép vízesést
alkotó Csurgó-kút) és kisebb csermelyt (Bodas-patak) fogad magába, majd a döbröntei üdülőtelep felett folyik a Bittvába.
Körös-patak:
A Bittva középső szakaszának mellékpatakja, 10,9 km hosszú. Magyarpolánytól északra ered a Szent-kút közelében. Feltehetően
karsztos eredetű források is táplálják. Felső, és a Kupi-erdőn átvezető középső szakasza természetes, érintetlen,
míg Bakonypölöske határában és Pápasalamonnál, ahol a Bittvával talákozik a Podári-tározó felett, szabályozott
mederben folyik.
Kis-mosó:
A Nyárádtól délre fekvő területek vizeit vezeti le, régebben jelentéktelen kis ér volt, mai formája a
lecsapolások, csatornázások során alakult ki. Torkolatának helye is változott az idők folyamán, ma a mihályházi
vasúti híd mellett csatlakozik a Bittvába. Medre végig szabályozott. Tavasszal és csapadékosabb időkben több vizet
hoz, de aszályos időkben kiszárad.
|
|