Bittva

A Bittva Döbrönte közelében (Panoramio fotó) Általános adatok

  • Hossz: 45,4 km
  • Vízgyűjtő terület: 290 km2 (VITUKI adat); 147,6 km2 (VGT adat)
  • Eredet magassága: 380 m
  • Torkolat magassága: 121 m
  • Összes esés: 259 m
  • Átlagos esés: 5,7 ezrelék
  • Vízhozamadatok (Nyárád, 1961, VITUKI):
    LKQ: 0,005 m3/s;
    KQ95%: 0,03 m3/s;
    KÖQ: 0,35 m3/s;
    NQ50%: 12,0 m3/s;
    NQ2%: 42,0 m3/s
  • Vízhozamadatok (2000-es évek közepe, VGT):
    Ganna, KÖQ: 0,13 m3/s;
    Pápasalamon, Podári-tározó felett, KÖQ: 0,180 m3/s;
    Mihályháza, KKQ: 0,005; KÖQ: 0,196;
    torkolat: KKQ: 0,006 m3/s; KÖQ: 0,24 m3/s;

A Bittva a Marcal egyik legjelentősebb mellékvize, hosszát és vízgyűjtőjének nagyságát tekintve a Torna, Gerence és a Sokorói-Bakony-ér után a negyedik helyen áll. A Bakony nyugati részén, Németbánya felett ered, és Békás határában folyik a Marcalba. Felső és középső, hegy-és dombvidéki szakaszán szép, természetes állapotú a patak, útja során több víztározót, horgásztavat táplál.

A Bittva Kup határában (2010) Történeti adatok
A patak neve valószínűleg szláv eredetű, bár jelentését még nem sikerült tisztázni. A szlovák és a cseh nyelvben a bitva szó csatá-t jelent, bár valószínűleg ez csak véletlen egybeesés.
A régi térképeken, leírásokban, és a mai (hivatalos) szóhasználatban egyaránt előfordul a Bitva és a Bittva névalak is. Ezen a honlapon a térképeken leggyakrabban használt Bittva névváltozatot használjuk.
Vályi András 1796-os kiadású Magyar Országnak leírása című művének 1. kötetében a következőt olvashatjuk: "BITVA. Folyó víz Veszprém Vármegyében: erdőkböl származik sebes folyásával, nem bő, és nem is mély, de szüntelen való folyása által megérdemli a fel jegyzést; Igen jó ízü rákok vagynak benne, napnyugot felé Mihályháza falu alatt Marczal patakával egyesül."
A felső folyásánál erdős, lentebb ligetes tájak szegélyezte kanyargós, gyors folyású Bittva mentén Bakonyjákótól kezdve malmok sora épült. Mihályháza és Békás között ért ki a Marcal lapályára, mellyel a mocsárvilágban szétterülve egyesült.
Az első emberi beavatkozásokról nincs pontos adat. Az 1810-1860-as évek között készült térképeket tanulmányozva az valószínűsíthető, hogy egyes szakaszain - Kuptól lefelé - már történt mederrendezés, ez feltehetően összefüggött a malomárkok megásásával is. Azonban ezen alsó szakasz szabályozása sem volt folytonos, mert Nyárád és Mihályháza között a térképeken továbbra is természetesnek tűnik a meder.
Az alsó és a torkolati szakasz feltehetően a Marcal szabályozása idején lett kialakítva. A Veszprém megyei mellékcsatorna a Bittvába csatlakozott bele a 0+725 km környékén (és itt is ért véget). Ugyanakkor Kis-Bittva néven egy további mellékcsatorna vezetett a Marcallal párhuzamosan nagyjából Alsógörzsöny határáig.
A Marcal-völgy meliorációs munkái idején (1982-85 között) ismét mélyítették és szélesítették a medret az 4+393 - 10+590 km szelvények között, jellemzően padkás kiképzéssel, és egyenes vonalvezetéssel.

Jelenkor, vízrajz, leírás
A Bittva a Nyugati-Bakonyban, alacsony középhegységi tájon, Németbánya felett, a Bodza-hegy északi lejtőjét felszabdaló erdős völgyek, vízmosások (Tustán-árok) mélyén kezdi meg útját. A vidéket itt összefüggő erdők fedik. Legmagasabb pontja a 491 m-re emelkedő Hajszabarna. Az eredet tengerszint feletti magassága 380 m körül van. Itt található egy megjelölt kis csekély vizű rétegforrás Bittva-forrás néven, melyhez a közeli országút melletti autóspihenőből és a pisztrángos tavak felől is vezet fel turistajelzés (sárga, illetve piros kör). Az viszont még nincs bizonyítva, valóban ez a forrás lenne-e a Bittva eredete. A környéken több kisebb forrás, ér vize fut össze, melyek nem karsztos eredetűek, hanem a mészkövet, dolomitot fedő vastag kavicsrétegből táplálkoznak. Hozamuk így szerény, nagy részül időszakos, viszont a bányavízkiemelés nem érintette őket, ezért a Bittva többé-kevésbé állandó vízfolyás maradhatott a bauxitbányászat fénykorában is.
Nem messze innen a patak egy erdők között megbúvó, (fentebb említett) duzzasztással létrehozott hangulatos pisztrángos tavat táplál, és hamarosan Németbányára, az első faluba érkezik.
Ez a szakasz, Németbánya-Bakonyjákó-Ganna-Döbrönte falvakon keresztül, nagyjából Kup határáig a Bittva legváltozatosabb, természetes állapotban megmaradt szakasza. Szinte végig galériaerdő, vagy fás zóna kíséri, a meder kanyargós, a part fákkal, bokrokkal benőtt. A völgyben többnyire rétek, legelők vagy erdők díszlenek. Néhány kisebb, oldaltározós dísztó is létesült a patak mentén, feltehető, hogy részben ezek okozzák a néha jelentkező vízhiányt. Útja során fokozatosan alacsonyodnak a dombok, szelídül a táj, Ganna alatt már megjelennek a szántóföldek nagyobb táblái is a völgy mentén, de Kuptól délre még egy kiterjedtebb erdőséget is találunk.
A patak jellege Pápasalamontól változik meg némileg, innentől vonalvezetését tekintve egyenesített a meder, minden bizonnyal egy korai szabályozás nyomait őrzi, azonban a víz és a növényzet láthatóan visszaformálták a partokat, így továbbra is a természetes, jellegzetesen fás-galériaerdős kép a jellemző.
A szembetűnőbb változás minden szempontból a Pápasalamon és Nyárád között, nagyjából a 10-11 km szelvényeknél elterülő völgyzárógátas Podári-tározó (halastó) után látható. A tározónak meghatározó szerepe van az alsó szakasz vízhozamának alakításában, a vízjárás szeszélyessé válik, a zsilip nyitásától függően. Tapasztalataim szerint még (elvileg) közepes vízállásos időszakokban is a patak alsó szakaszán kifejezetten kisvizes jelleg az általános. Aszályos időkben pedig a Bittva felső szakaszának vízkészlete a Podári-tározó és a felső folyás mentén létesített halastavak utánpótlására fordítódik, így előfordul, hogy az alsó szakaszra már nem jut víz.
A tározó alatt a meder jellemzően hosszú szakaszokon egyenes vonalú, padkás szelvényű, szélesített (17-20 m), és mély meder, melyet a meliorációs munkák során a talajcsövek befogadójaként alakítottak ki. Ezzel szemben a kisvízi meder - víztükör - viszonylag keskeny, csak pár m (maxium 5 m) széles, esése még viszonylag nagy, mely csak a torkolati szakaszon mérséklődik kissé. A meder és a partélek végig füvesek, kaszáltak, mellékén többnyire szántók, elvétve rétek találhatók, fák nem jellemzőek. A vízfelület - feltehetően a viszonylag gyors folyás miatt - általában nincs benőve, egy-két helyen viszont megjelenik a nád. A mederben idáig sodródnak a magasabb térszínekről származó kavicsok, a lerakott kavics és a lecsökkentett vízhozam miatt több helyen tapasztalható, hogy a patak az egyenes, padkás szelvényen belül egy "kvázi-meanderező" kisvízi medret alakított ki magának.

A Bittva jellegzetesen heves és szeszélyes vízjárású patak, a jelek szerint vízkészletében a szomszédos bakonyaljai patakokhoz képest (Hajagos, Kis-Séd) kisebb a karsztos víztartókból származó hányad szerepe, forrásai nagyrészt rétegvizekből fakadnak. A tározók vízvisszatartásaikkal csak még szélsőségesebbé teszik a vízjárást, nem egyszer teljes vízhiányt okozva egyes szakaszokon.

Mindezek mellett a Bittva a Marcal mellékpatakjai közül halban az egyik leggazdagabb, legalábbis ami a fajok számát illeti; Harka Ákos és Szepesi Zsolt 2008-2010-ben végzett halfaunisztikai kutatása során 23 halfajt azonosítottak a patakban.

Főbb mellékvizei:

Köves-patak:
A Bittva felső szakaszának mellékága, Farkasgyepütől délre ered a Vadász-kútnál. Hossza közelítőleg 10 km.
Régen néhány malom is működött rajta. Végig erdős völgyben, a Bakony nyugati nyúlványai között halad, több forrást (Ödön-kút, a szép vízesést alkotó Csurgó-kút) és kisebb csermelyt (Bodas-patak) fogad magába, majd a döbröntei üdülőtelep felett folyik a Bittvába.

A Körös-patak a Kup-Bakonypölöske közúti hídnál (2010) Körös-patak:
A Bittva középső szakaszának mellékpatakja, 10,9 km hosszú. Magyarpolánytól északra ered a Szent-kút közelében. Feltehetően karsztos eredetű források is táplálják. Felső, és a Kupi-erdőn átvezető középső szakasza természetes, érintetlen, míg Bakonypölöske határában és Pápasalamonnál, ahol a Bittvával talákozik a Podári-tározó felett, szabályozott mederben folyik.

A Kis-mosó a nyárádi közúti hídnál (2010) Kis-mosó:
A Nyárádtól délre fekvő területek vizeit vezeti le, régebben jelentéktelen kis ér volt, mai formája a lecsapolások, csatornázások során alakult ki. Torkolatának helye is változott az idők folyamán, ma a mihályházi vasúti híd mellett csatlakozik a Bittvába. Medre végig szabályozott. Tavasszal és csapadékosabb időkben több vizet hoz, de aszályos időkben kiszárad.

Ajánlott oldalak

A Marcal-medence honlapja, részletes leírásokkal, gyönyörű képekkel
Kemenesalja-Marcalmente kistérségek oldala
A Ság hegy honlapja

Aktuális vízállás (Mórichida)

Vízállás idősor (Mórichida)

Vízállás idősor (Gyirmót)

Észlelt vízállás (Karakó)

Távmért adatok (Karakó, Mersevát)

Észak-Dunántúli V. Ig.
Aktuális hírek,
hidrológiai tájékoztatók


Híreket, képeket, véleményeket a
webmester@marcal.hu
címre várok.
Köszönettel: a szerkesztő
webmester@marcal.hu