Kodó
Általános adatok
- Hossz: 29,2 km
- Vízgyűjtő terület: 181 km2 (VITUKI adat); 196,3 km2 (VGT adat)
- Eredet magassága: 156 m
- Torkolat magassága: 130 m
- Összes esés: 26 m
- Átlagos esés: 1,12 ezrelék
- Vízhozamadatok (Izsákfa, 1961, VITUKI):
LKQ: 0,02 m3/s; KQ95%: 0,06 m3/s; KÖQ: 0,50 m3/s; NQ50%: 10,0 m3/s; NQ3%: 35,0 m3/s
- Vízállásadatok (Izsákfa, 1961, VITUKI):
LKV: 6 cm (1959.3.29.) LNV: 200 cm (1956.3.6)
A Kodó a Marcal legnagyobb bal oldali mellékvize. Vízgyűjtője a Kemenesalja középső részén terül el, nyugati
szegélyén a Kemeneshát dombhátsága is hozzátartozik. Hosszúpereszteg mellett ered, és Nemeskocstól északkeletre
találkozik a Marcallal.
Történeti adatok
A régmúltban a patak melléke a kis esés, és a túlnyomórészt síksági jellegű felszín miatt végig mocsaras volt.
Nincsenek pontos információk arról, mikor történtek az első szabályozási munkák, de az 1800-as évek közepéről
származó térképlapok bizonysága szerint egyes szakaszain már akkor végeztek mederrendezést.
A Kodó-patak újabb kori vízrendezési terve 1977-ben készült, a kivitelezést 1984-ben fejezték be, a torkolat
és a 21,2 km szelvények között, ekkor Q10% gyakoriságú árvizekre építették ki. Az alsó 3,90 km-es szakaszon mederiszapolási terv készült 1991-ben,
ami a következő években valósult meg.
Neve etimológusok szerint valószínűleg a régies, népies kódog (kódorog) igéből származó, folyamatos melléknévi
igenév (Kódó), mely "csavargó, tekergő"-t jelent, és a patak egykor kanyargós, "tekergő" medrére utal.
Régi térképeken, és helyi élőszóban, de gyakran írásban is előfordul a Kódó, Godó névalak. A II. Katonai
Felmérés szelvényein Godo Bach, és Kódó folyó néven szerepel. Egyes források
szerint felső szakaszát a korai századokban Pereszteg néven ismerték, innen származhat az eredetnél fekvő Hosszúpereszteg neve is, melyet
egykor Peresztegfőnek neveztek. A magyar helységnevekben többször előforduló -fő utótag rendszerint
valamely vízfolyás eredetére (fejére) utal.
Jelenkor, vízrajz, mederviszonyok
A Kodó Hosszúperesztegtől alig fél km-re északnyugatra ered, a Felső-hegy (Kemeneshát) szőlődombja alatti
mezőkön, egy erdősávban. Az 1985 körüli helyszíni bejáráskor a kis szivárgó forrást, mely egy tisztáson van,
nád nőtte be, ezután rövid erdei szakasz következik, itt medre még jelentéktelen (ér jellegű). Hamarosan
átfolyik a faluból a szőlőhegyre tartó földút (szeszfőzde mellett), majd a 8-as főút hídja alatt.
Hosszúperesztegen, és a közeli Vashosszúfaluban rövid belterületi szakasza is van, a két település között
veszi fel a közel hasonló nagyságú Tacskándi-patakot.
A felső szakaszon váltakozva kísérik szántóföldek, rétek a partokat, néhol erdősávok is előfordulnak, azonban
itt az árnyékoló fák még ritkábbak, inkább cserjék, bozót és sás, nád növi be a medret. Egyházashetye határában,
és az alsóbb szakaszon, Köcsk és Bokodpuszta között hosszabban erdőszélen, és erdők között folyik. Itt már
jellemzőek a mederben növő fák, ugyanakkor a kevésbé árnyékolt részeken erős a vízfolyás benőttsége.
Izsákfán, a híd után vízmérőállomást találunk. Innen a torkolati szakaszon rétek, legelők között halad a patak,
kiszélesített mederben, a Marcalig, melyet Nemeskocstól nem messze ér el.
Medre a teljes hosszon szabályozott (trapéz szelvény), jellemző méretei: szélessége a partok között: 7 m, kisvízi meder: kb. 3 m,
anyaga rendszerint agyagos. Esése a domborzati viszonyokból adódóan viszonylag kicsi, 30-580 cm/km között. A vízminőség közepes, bár az NO3-N érték jóval magasabb az elvártnál.
Legjelentősebb mellékvize a Csikászó-patak, melyet Köcsk határában fogad magába.
|
|