Cinca

A Cinca a kemenesszentmártoni híd alatt (2011) Általános adatok
  • Hossz: 24,4 km
  • Vízgyűjtő terület: 107,3 km2 (VGT adat)
  • Eredet magassága: 152 m
  • Torkolat magassága: kb. 123 m
  • Összes esés: 29 m
  • Átlagos esés: 0,84 ezrelék
  • Középvízhozamáról nincs adat. Augusztusi 80%-os valószínűségű becsült kisvízhozama Celldömölknél 0,005 m3/s, a torkolatnál: 0,012 m3/s

A Cinca a Marcal bal oldali mellékpatakja a Kemenesalján. Gérce határában ered, és Celldömölk határát is érintve Mersevát-Külsővat között folyik a Marcalba. Igazi kemenesaljai patak, vízgyűjtőjének alakja és folyásának iránya követi a Kemeneshát észak, majd északkelet felé hajló vonulatát. A táj nagy része síkság, melyet csak a peremvidékek szőlőborította dombsági lejtői, és a Ság-hegy magányos vulkáni magaslata szakít meg.

Történeti adatok
A Cinca völgye a kis esés és lapályos térszín miatt a szabályozások előtt legtöbb helyen mocsaras, vízállásos ártér volt, és feltehetően alsóbb szakaszain nem mindenhol rendelkezett összefüggő mederrel, hanem sokfelé kisebb tavak és ingoványok alkották.
Mindezek mellett a patak közelsége vonzotta a régi idők embereit, mert régészeti adatok bizonyítják, hogy a part menti magasabb fekvésű területeken bronz- és vaskori települések voltak (Mesteri határában például kelta temetőt tártak fel a Cinca partján). Ezenkívül feltehető, hogy néhány kemenesaljai község (Kemenessömjén) is egykor a patak közelében helyezkedett el, csak a tatárjárás pusztítása után épült újjá távolabb, a jelenlegi helyén.
Az eredetnél is kisebb tó volt egykor; az Első Katonai Felmérés térképén (1780-as évek) a vízfolyás kezdeti szakaszát kísérő mocsarakat "Csobreté tó" névvel írják - ez Gérce mai dűlőneveit figyelembe véve valószínűleg Csöbréte tó lehetett.

A Cinca holtága Kemenesszentmárton határában (2012) Az 1800-as évek közepéről származó részletes térképeken már láthatóak a szabályozás jelei, főleg a szélesebb ártereken és mocsaras vidékeken próbálkoztak a vizek medrekbe, árkokba terelésével (Gérce, Dömölk, Kemenessömjén határa).
1872-ben alakult meg Celldömölk székhellyel a Cinca Lecsapoló Társulat, de tényleges működését csak 1907-től számítják. Az 1914-ben befejezett Negyedik Katonai Felmérés már egy szabályozott vízfolyást mutat, melynek medervonala nem sokban tér el a maitól (néhány helyen azóta kanyarátvágás és egyenesítés történt). Napjainkban is fellelhető néhány régi mederszakasz Kemenesszentmárton határában, - egyikük nyílt víztükrű, szép állapotban fennmaradt holtág, környezete Natura 2000-es védett terület -, melyek ezen korai állapotot őrzik, s a későbbi szabályozások során váltak holtággá.
Első átfogóbb rendezését 1927-ben még a Cinca Lecsapoló Társulat végezte el. Teljes hosszában az 1967-1972 között készült tervek alapján 1978-79-ben rendezték. 1985-ben újabb terv készült az alsó 10,0 km-es szakasz bővítésére, a térségben folyó meliorációs munkákhoz kapcsolódóan. Ez a terv átlagosan 1,0 m mélyítést írt elő a mederre, melyet 1986-1990 között építettek ki.

A patakot a legkorábbi térképek Czincza patak, Czincza Bach, Czincza viz névvel írták. Nevének magyarázatára több elmélet is létezik, az egyik szerint a "cinca" régi, ma már nem élő népi kifejezés, jelentése: "időszakos, aszályos nyarakon kiszáradó gödör". Más elméletek a "dzsindzsa" (sűrű bozót) névvel hozzák kapcsolatba, míg egyes források török eredetet említenek. Máshol viszont azt olvashatjuk, hogy a patak régi neve Berhenád volt (ezt érdemes összevetni a közeli, Szergény alatt a Marcalba folyó Börhend-patak nevével). Magyarországon máshol is találkozhatunk hasonló pataknévvel: a Sió egyik mellékvizét a Sárréten, a Séd mellékpatakját Szentgálnál a Bakonyban, és a Hajagos patakba tartó kis csermelyt Noszlop határában szintén Cincának nevezik.

Jelenkor, vízrajz, leírás
A Cinca Kemenesszentmárton alatt (2012) A Cinca jellegzetesen a kemenesaljai mezők, mezőgazdasági területek patakja. Völgyén, mely a legkisebb esésűek között van a Marcal mellékvizei közül, túlnyomórészt szántóföldeket találunk, csak 10% körül van a rétek és legelők aránya, míg jelentősebb erdők nincsenek a partok mellett, néhány kisebb, közeli erdőfoltot, fás zónát kivéve. Belterületi szakasza sincs, jellemzően a települések távoli határrészein folyik, csak Celldömölknél érinti a város határát, a malom és az olajtározó között.
A patak Gérce külterületén, a Gércét Vásárosmiskével összekötő úttól délre ered, az itteni szántóföldön (Karély-dűlő), mindössze 150 m tengerszint feletti magasságban. Egykor itt rét, vízállásos terület (Csöbréte-tó, lásd feljebb), és (feltehetően) forrás volt, azonban ezek eltűntek a szabályozási munkák során. A meder első, kb. 300 m-es szakasza száraz, a vízfolyás eredete ma szivárgás (vízárok) jellegű. Az itt születő kis ér átfolyik a megszüntetett Sárvár-Zalabér vasútvonal még meglévő kőhídja és a műút áteresze alatt, majd hamarosan a gérce-sitkei szőlőhegyek (Göte, Hercseg-hegy) és a gérce-miskei bazalttufa-halmok közé jut. Itt húzódik a patak egyetlen dombsági környezetben futó, pár km-es szakasza, ahol a dombokat megkerülve eddigi északi iránya északkeletire vált, melyet (fő irányát tekintve) meg is tart torkolatáig. Ezen a felső szakaszon völgyére főként rétek, legelők jellemzőek, a medret viszont sok helyen fák, cserjék növik be. A nyugati, Kemeneshát felé eső lejtőkről, és a lejtők aljában fakadó forrásokból néhány kis ér csatlakozik hozzá, melyek gazdagítják itt még nagyon csekély vizét.
A Cinca a torkolat közelében (2011) Elhagyva Battyánmajort, síkságra, és szántóföldek közé érünk. A partokat többnyire végig megművelt területek kísérik, csak a Ság-hegytől északra, Celldömölk határában találunk réteket, illetve Kemenessömjén magasságában egy kisebb, már részben kivágott, bozótos erdőfoltot. A Kemenesszentmárton alatti szakaszon viszont jellemzőbb a medret kísérő, keskeny fás-bozótos, helyenként nádas rétsáv jelenléte.
A kemenessömjéni, de főleg a Kemenesszentmárton alatti szakaszon már lényegesen szélesebb a meder, a torkolat felé közeledve szinte kisebb folyóvá szélesedik a víztükör, folyása egészen lelassul. A Marcalt Mersevát-Kemenesmagasi-Külsővat községek hármas határában éri el, a találkozó vizek között facsoportos legelők húzódnak.
A Vas-megyei mellékcsatornát (ma részben: Szergényi-övárok) egykor zsilippel, majd szifonnal keresztezte a patak, ma ennek már szinte nyoma sincs.

A meder végig szabályozott, trapéz szelvényű, (a felső szakaszon még keskenyebb, "V" keresztmetszetű), a középső szakaszokon jellemzően alul 3 m, a partok között 8 m széles. Helyenként (Kemenessömjén, torkolati szakasz) a jellemző vízhozamokhoz képest túl széles a meder (és a víztükör), így a víz alig mozog, pang, a napsütötte helyeken elborítja a növényzet. Az árnyékos részeken viszont növénymentes a vízfelület. A partokat rendszerint fű, gyomok, és sokfelé szakaszosan cserjék növik be, az alsóbb, szennyezettebb részeken nád jelenik meg. Vonalára nem jellemzőek a hosszabb egyenes szakaszok, sok a kisebb-nagyobb kanyar, ív, töréspont.
A Cinca nemcsak a Marcal egyik legkisebb esésű, de leginkább vízben szegény mellékpatakja is. Bár egy időben Kemenesszentmártonnál működött vízmérce (automatikus rögzítéssel), ez ma már nincs meg, és megbízható vízhozamadatok sem állnak rendelkezésre. Becsült nyári hozamai azonban nagyon csekélyek ( 10 l körül másodpercenként), száraz nyarakon csaknem kiapad. A vízügyi szakirodalom időszakos vízfolyásként tartja számon, azonban teljes kiszáradására még nem igazán volt példa, így inkább "szemisztatikus" (szélsőséges vízjárású, ritkán kiszáradó) típusba sorolható. A hóolvadás és esőzés ugyanakkor jelentős vízszintemelkedéseket idéz elő, a természetes hozamához képest nagy meder ellenére napjainkban is előfordulnak helyi, kisebb kiöntések, árvizek.
A Cinca torkolata (2011) A Cinca ugyanakkor a Marcal azon mellékpatakjai közé is tartozik, amelyek a legtöbb kárt szenvedték - és szenvedik - el az embertől. Völgyében, mivel túlnyomórészt szántóterület, lecsapolási és meliorációs beavatkozásokat végeztek, melynek eredményeként elapadtak, eltűntek a kemenesaljai lankákra egykor jellemző, és az idősebbek emlékeiben még élő kis források, tavak, vizenyős rétek. Bár az alagcsövekkel lesüllyesztett talajvíz részben közvetlenül, részben a mellék-árkokon át a Cincába jut, összességében mégis vízhozamcsökkenés feltételezhető a több évtizeddel ezelőtti állapotokhoz képest, bár ez részben visszavezethető a csapadékviszonyok megváltozására is.
A patakba több helyről érkezik tisztított kommunális szennyvíz (Sitke, Tokorcs, Kemenessömjén, Kemenesszentmárton...), de a legnagyobb terhelést Celldömölk kommunális (és kis részben ipari eredetű) szennyvize jelenti (kb. 8-900 köbméter naponta). Az 1990-es évek közepéig a keletkező szennyvizet csak mechanikus úton kezelték, így gyakorlatilag tisztítatlanul került a vízfolyásba, ahol a magas szervesanyag-tartalom miatt oxigénhiány alakult ki, és a gyakran túlburjánzó növényzeten (sás, nád) kívül a magasabb rendű életformák eltűntek a patakból. Ma a város tisztítótelepe már korszerűbb technológiákat használ, de ennek ellenére a 2000-es évek közepén végzett mérések még azt mutatják, hogy a Celldömölk alatti szakasz vízminősége rossz, a szennyvíziszap leülepedése jelentős, a víz gyakran bűzös, az ammónia-nitrogén, a nitrit-nitrogén az összes nitrogén a határértéket meghaladják, a foszfát-foszfor és az összes foszfor határérték-túllépése több mint hússzoros. Sajnos a valós helyzet az, hogy a Cinca kisvízhozamának nagy részét a szennyvíz teszi ki, a víz szennyezettsége az érintett szakaszon szemmel is látható, a Celldömölknél még kristálytiszta víz a város határát elhagyva szürkés opálossá válik.

Főbb mellékvizei:

Kenderáztató-patak (Kemenesmihályfai-árok):
Kemenesmihályfa dél-délkeleti, síksági területén, szántóföldek között folydogáló kis ér, 2,48 km hosszú, vízgyűjtője kb. 3,8 km3. Felső szakaszán a belterület csapadékelvezetőjeként működik, a falu déli határán vezető "kertekelatti út" menti árokból ágazik ki a medre, melynek kezdeti szakasza száraz, majd pár 100 m-rel lejjebb kezdődik a vízfolyás. A meder végig szabályozott, trapéz szelvényű, a legtöbb részen fákkal és bokrokkal erősen benőtt, alsó 1 km-es szakasza nyílt, árnyékolatlan, itt a mocsári növényzet jellemző. Csekély, de többnyire állandó hozamú. Mellékága a Vilmos-major felől érkező Békaríkató-árok.

Rőke-patak:
A Cinca talán legjelentősebb mellékvízfolyása Kemenesszentmárton határában. Hossza 2,5 km, vízgyűjtő területe kb. 4,8 km3. Egykor a Kemenessömjén-Vönöck közti lankás dombvidék lejtője alól, a Milán-réten eredt, azonban az 1980-as évek közepén a meliorációs munkák során felső szakaszát megszüntették. Medre ma a Vönöck-Kemenessömjén országutat kísérő vízárokból ágazik ki, vizét részben a Vönöck irányából érkező levezető árok, részben a földekről a talajcsöveken át bejutó mennyiség adja. Torkolati, 450 m-es szakasza is áthelyezésre került, ma a Kemenesszentmárton-Mersevát műút hídja mellett folyik a Cincába. Vízszállítása csekély, többnyire állandó, de a felső szakasz időszakos. Medrének nagy részét cserjék és nád növi be.

Ajánlott oldalak

A Marcal-medence honlapja, részletes leírásokkal, gyönyörű képekkel
Kemenesalja-Marcalmente kistérségek oldala
A Ság hegy honlapja

Aktuális vízállás (Mórichida)

Vízállás idősor (Mórichida)

Vízállás idősor (Gyirmót)

Észlelt vízállás (Karakó)

Távmért adatok (Karakó, Mersevát)

Észak-Dunántúli V. Ig.
Aktuális hírek,
hidrológiai tájékoztatók


Híreket, képeket, véleményeket a
webmester@marcal.hu
címre várok.
Köszönettel: a szerkesztő
webmester@marcal.hu