Meleg-víz

Általános adatok

• Hossz: 25,5 km
  
• Vízgyűjtő terület: 134,3 km²
  
• Eredet magassága: 211 m
  
• Torkolat magassága: 136 m
  
• Összes esés: 75 m
  
• Átlagos esés: 2,94 ezrelék
  
• Középvízhozam: 0,28 köbméter/sec (torkolatnál, 2005-ös adat)
  

A Meleg-víz a Marcal legelső jelentősebb, jobb oldali mellékpatakja, forrásága. Vízgyűjtője nagyrészt a Déli-Bakony nyugati peremvidékének síkságba simuló szegélyén helyezkedik el. Egykor főként karsztos forrásokból származó vize a Marcal felső szakaszának fő táplálója volt.

Történeti adatok
A patak az 1855-ös kiadású Második Katonai Felmérés térképszelvényén két néven is szerepel, a Gyepükaján feletti szakasz Meleg mizser Bach -ként jelölték, míg a csabrendeki határban Pinkoczi patak néven írták. Hunfalvy János: A magyar birodalom természeti viszonyainak leírása című, 1864-ben kiadott művének 2. kötetében ezt olvashatjuk: "A hegység éjszaki oldalán a rendetlen kanyargású Marczal a főfolyó. Garbo felől É-ra kanyarodik s Marczaltőnél az Öreg-Rábával egyesül. Beléje ömlenek: a Prágai, Rendeki és Kajáni erek egyesüléséből támadó Vásárhelyi patak; azután a Szösz vidékéről Nyirádon át ÉNy-ra folyó Kigyós, melylyel a Város-Lőd vidékéről, ÉK-ről jövő s a Kab hegy felől eredő Padraghi és Bodéi patakokkal öregbedő Torna egyesül (...)". Itt tehát Kajáni ér (Gyepükajánról elnevezve) néven történik róla említés.
A mai források szerint régi neve Nádtó-patak volt, azonban ezt már a gyakorlatban nem használják. Népies nevei még Meleg-vizű patak, illetve Kis-Marcal. Gyakran előfordul az is - írott forrásokban inkább - hogy a Marcallal azonosítják.
Ma használatos neve onnan származik, hogy a langyos karsztforrásokból (Meleg-víz-tó) táplálkozó patak télen sem fagyott be.
A történelmi időkben az akkor még bővizű és sebes folyású patakon rengeteg vízimalom működött.

Közelmúlt, és jelenkor
A Déli-Bakony lábánál, Nyirádtól délre ered, az Alsónyirádi-erdő mellett fekvő Bodó-réten. Az itt egykor fakadó források megléte azonban kétséges. A források vizét kis mesterséges árkok vezették el, amikor a lápos rét lecsapolásával próbálkoztak.
Nyirád alatt a Sár-álló nevű természetvédelmi terület szélét érinti. Itt egy síksági vízválasztó található, ahol a bauxitbányászat éveiben egy átvágást, összekötő medret ástak a közeli Kígyós-patak felé, amely a helyi karsztvízkiemelő szivattyú vizét vezette át a Kígyós-patakba. Erre azért volt szükség, mert az egyre mélyebbre hatoló bányák által igényelt fokozódó vízkiemelés miatt a Meleg-víz medrének vízszállító képessége már nem bizonyult elegendőnek. Ma, a bányászat felhagyásával az átvezető csatorna funkcióját vesztette, viszont nagy mélysége miatt rendszeresen csapolta a védett Sár-álló láprét vizét, veszélyeztetve ezzel az élőhelyet, így medrét a leginkább kritikus szakaszon fóliával bélelték.
A meder innen kezdődően egészen Gyepükaján határáig jelenleg száraz, szabályozatlan, gyommal, cserjékkel és fákkal erősen benőtt. A vidék egyébként nagyon szép: erdők, erdőszél, facsoportos rétek, legelők kísérik a fák által elrejtett medret, amelyből már csak a víz hiányzik...
Gyepükaján mellett volt egykor a Meleg-víz-tó karsztforrásának sziklamedencéje, melyet a környékbeliek fürdőhelynek használtak. Innen származott tulajdonképpen a patak vizének jelentősebb része. A közeli, nyirádi bányaterületen végzett karsztvízszintsüllyesztés miatt már az 1960-as években elapadtak a források, így a tómeder szárazzá vált, és idővel benőtte a gyom. Ennek hatására szűnt meg a patak természetes vízutánpótlása. Azonban a Deákipuszta környéki szivattyúkból kiemelt nagymennyiségű karsztvizet a Meleg-víz medrébe vezették, így annak vízhozama többszörösen meghaladta az egykori természetes forrásai által szolgáltatott mennyiséget. A patak ezáltal, bőséges és kristálytiszta, langyos, gyors folyású vizével, természetes mederviszonyaival és környezetével sokáig kedvelt úticélja volt a vízitúrázóknak is, kiknek körében szinte hagyománnyá vált a soha be nem fagyó patakon a téli Meleg-víz-túra. A kedvező feltételeknek köszönhetően a halállomány is gyors gyarapodásnak indult, így horgászvízként is népszerű volt.
A bauxitbányák 1990 utáni bezárásával megszűnt a karsztvízszint-süllyesztés igénye, így a vízkiemelés is. A patak ezáltal nem kapott többé mesterséges vízbevezetést, saját forrásai pedig nem térhettek sokáig vissza, és jelen viszonyok között nem is nagyon fognak, mivel máig folyik Nyirád térségében ivóvíz célú vízkitermelés. Így a patak száraz és időszakos jellegű volt sokáig, azonban az utóbbi 1-2 évben arra utalnak a jelek, hogy a csapadékosabb évek hatására a karsztvízszint emelkedésének köszönhetően egyes források újraindulhattak, ez azonban még bizonyításra vár.

Gyepükaján alatt a környező területeken egyre több a szántó, azonban a még itt is természetes medrű vízfolyást erdősáv és bozót szegélyezi. Az alsó szakaszon már van víz, amit a növényzet (sás, nád) teljesen elborít. A 84-es főút hídja után szabályozott, egyenesített, de a Természet által teljesen visszahódított mederszakasz következik. A Marcallal a 90,5 folyamkilométer környékén találkozik, Kisvásárhely és Zalagyömörő között, egy vizenyős erdőség sarkánál, lápos, nádas térséggel körülvéve.

Legnagyobb mellékvize a Bertényi-árok, mely Ukk határából indul, az egykori Bertény-tó mocsaras vidékének 1830 környékén végzett lecsapolása során ásták. Zalagyömörőtől délre, a vasúti híd közelében folyik a Meleg-vízbe.