Kígyós-patak
Általános adatok
- Hossz: 28 km
- Vízgyűjtő terület: 130,9 km2
- Kisvízhozam: kb. 0,04 m3/s (természetes); 0,06 m3/s (bányavízzel)
- Középvízhozam: Nyirád alatt: 0,1 m3/s, ebből bányavíz: kb. 0,026 m3/s; a torkolatnál: 0,22 m3/s (bányavíz nélkül)
- Eredet magassága: 230 m
- Torkolat magassága: 134 m
- Összes esés: 96 m
- Átlagos esés: 3,4 ezrelék
A Kígyós-patak a Torna utolsó, egyben a legnagyobb, bal oldali mellékvize. Hosszan elnyúló vízgyűjtője
a Bakony nyugati peremvidékétől egészen a Kisalföld (Marcal-medence) szegélyéig terjed.
Történeti adatok
A Veszprémgalsáról fellelhető történeti források között találjuk a patak egyik legkorábbi említését, mely szerint
a falunak nagy a malomkultúrája, és 1366-ban a Sárosd vizén három malmot jegyeztek fel. A Sárosd vize feltehetően a Kígyós-patak
régi elnevezése volt. Ezt alátámasztja az 1800-as évek közepén készült térképeken még feltüntetett "Sáros völgyi
malom" is, és a Sárosfői-erdő elnevezés, mely a patak eredetére utal, ugyanakkor ezen térképek már Kígyós-patak (illetve
Kigyos Bach, Kigyós-viz) névvel jelölték.
Ehhez kapcsolódhat még, hogy a patak mellékén fekvő Bodorfát a XVII. századig Sárosbodorfalva néven említik az iratok.
Az egykor bővízű patakon Nyirádtól a torkolatig több malom működött.
Az 1960-as évek elejéről nagy árvizet jegyeztek fel, a hömpölygő víz átszakította a sárosfői halastavak gátjait, és
a falusiak kézzel "halásztak" a réteken.
Az ősállapotú vízfolyás egykor kanyargós medrét 1964 köröl rendezték, az alsó szakaszon több helyen új mederbe terelték.
Az 1990-es évek elejéig többek között ez a patak vezette le a Nyirád-Halimba környéki bauxitbányák által kiemelt
nagy mennyiségű karsztvíz egy részét. Ma csak a még működő Halimba II bányából engednek bele vizet, de ennek hozama
töredéke az egykorinak.
Jelenkor, vízrajz, mederviszonyok
A Kígyós-patak Halimba és Padragkút között, a Halimba III elnevezésű bauxitbánya- (központi-) telephely mellett ered. A közelben működik
az ország egyik utolsó mélyművelésű bauxitbányája, ahol még ma is alkalmaznak aktív víztelenítést,
azaz karsztvízkiemelést.
A vízszint lecsökkentése miatt a környék karsztforrásai jelenleg inaktívak, emiatt a patak felső szakasza is
időszakos jellegű. A bányatelepről a veszélytelenebb szennyvizeket (fürdővizek, konyhai
szennyvizek és a lámpakamra tiszta vizei), valamint a gépjárműmosó tisztított szennyvizét az udvartéri
csapadékvizekkel közös elvezető árkon keresztül a Kígyós patak 28+822 km szelvényébe juttatják.
Az eredet fás-ligetes környék, és a további szakaszt is hasonló zóna szegélyezi, míg messzebb a völgyben a rétek,
szántók jellemzőek.
A Halimba II ma is működő bányaüzem felől kb. napi maximum 8 köbméter (ez kb. 0,1 m3/s-nak felel meg)
ülepített karsztvizet vezetnek a mederbe, a bánya területén keletkező (járműmosóból és a csizmamosóból) egyéb időszakos szennyvizekkel
együtt, a 26+920 km szelvénynél. Innentől a vízbevezetések miatt elméletileg állandó vízfolyássá lesz a Kígyós-patak,
de vize az alábányászott területen a bányavágatokban nagyrészt elszivárog.
Nyíltabb területek (mezők) után Nyirád északi szélét érinti, itt észak, majd északnyugat felé kanyarodik, és ezt az irányát
torkolatáig megtartja.
Nyirád alatt, a 19+665 km-nél csatlakozik a Meleg-víz felől érkező átvezető csatorna, mely az Izamajori bányákból
kiemelt nagy mennyiségű karsztvizet hozta egykor, ma, a bányák leállítása óta elvesztette funkcióját.
A meder ezen felső szakasza szabályozott jellegű (trapézmeder), szélessége 5-6 m, a kisvízi meder (fenék) szélesége
kb. 1-1,5 m. A vízfelület általában erősen benőtt sással, náddal, a partok a nyirádi híd felett kaszáltak, a híd
alatt többnyire cserjés. Itt, Nyirád alatt két völgyzárógátas tározó halastavat is táplál a patak, a felsőt jelenleg teljesen elborítja a nád,
az alsó viszont rendezett, kiépített horgásztó.
A tározók alatt következik a Kígyós-patak leginkább természetközeli szakasza, a Sárosfői- és a Meggyes-erdők között.
Itt a vízfolyás medre természetesebb képet mutat, és a fák árnyékolta részeken a víztükör is tisztább, mentes a mocsári
növényzet máshol jellemző burjánzásától.
A Sárosfői halastavak felé egy vízosztómű tereli a vizet, a 14+361 km-nél. Kisvizes időszakokban a tavak
kapják a teljes vízmennyiséget, csak áradáskor jut víz az egyébként száraz főmederbe.
A tórendszer 6 kisebb tóból áll, haltenyésztés már nem folyik bennük, ma főként madár- és növényfajai miatt értékes,
védett terület.
A tavak után, az erdőségből kiérve már mezők, szántók, ligetes területek között folyik tovább a patak,
szabályozott mederben. Nemeshany és Káptalanfa között egy Szent János-szoborral díszített kőhíd vezet át felette.
A meder itt általában 10-18 m széles, a víz kb 4 m, míg az esés 0,5-2,65 m/km között váltakozik.
Veszprémgalsa és Kisberzseny határában, egy facsoportokkal tarkított réten éri el befogadóját, a Tornát, az 5+492 km-nél.
|
|